Tizenöt lakásos passzív társasház

Az már egyértelmű kiindulási alap volt, hogy passzívház technológiát képviselő épületet szeretnének létrehozni az egyre szigorodó energetikai követelmények miatt, mely ilyen tekintetben az értékállóság egyik garanciája is. Az európai trendeket és a budapesti tapasztalatokat is figyelve, és a szegedi piaci ismeretek alapján kisméretű, egy-két fő számára megfelelő lakások létrehozása volt a cél. Ezeket az alapelveket már a fejlesztők korábbi beruházásainak tapasztalatai is igazolták. A korábbi beruházásaikon is fontos volt a megfelelő közösségi terek létrehozása az épületeikben, mely a közlekedők találkozási terekként való létrehozásának igényét jelentette. Mivel a környéken tanuló erős anyagi háttérrel rendelkező diákok voltak a célpiacként meghatározva, így az autóparkolás biztosítása kevésbé volt fontos szempont, melyet a jogszabály szerinti lakásonként egy parkolóval biztosítani kellett.

A piaci tapasztalatok alapján egyetemistáknak készült, 40-50 négyzetméteres, másfél-két szobás lakásokat kellett tervezni, lakásonként egy-egy parkolóval, passzívház minőségben, igényes közlekedőrendszerrel.

Számos, korábban bevált módszert használtunk. A kisméretű lakások térérzetét nagy méretű franciaerkélyekkel és ablakokkal növeltük. Az átlagos feletti fényviszonyokat zsalúzia rendszerekkel oldottuk meg.

A környezetvédelmi szempontokat környezetbarát anyagok betervezésével, valamint geotermikus szerkezettemperálás összehangolt alkalmazásával együtt vettük figyelembe. A mai igényeknek megfelelően a gyengeáramú rendszert is jóval magasabb színvonalon valósítottuk meg, továbbá az akusztikai elvárásokat is jóval magasabb szinten teljesítettük.

Ezen túl a beruházói és a tervezői csapatnak már a kezdetektől az járt a fejében, milyen előremutató dolgot képest nyújtani az épület.

Három fontos technológiai fejlesztést vezettünk be.

Az első fejlesztés, hogy a fokozott felhasználói igények miatt a hűtési rendszerbe bevitt párátlanító képesség és extra hőleadó kapacitás végett fan-coil rendszer került betervezésre. A rendszer kielégítette a kánikula időszak fokozott hűtési igényét, és a korábban használt passzív hűtés mellett az aktív geotermikus hűtést is elérhetővé tette.

A második fejlesztés, hogy a szürke-víz gyűjtése különálló, hőszigetelt csatornarendszeren keresztül történt, mely tisztítás után lehetővé tette a WC öblítést az elhasznált tusolóvízzel. Ezzel nagyjából negyven százalékos vízfogyasztást csökkenést lehet elérni, valamint a szürke-vízzel elő lehet melegíteni a frissvíz állomásba befolyó hideg vizet.

A harmadik technológiai előrelépés a napelem rendszer volt, ezt azonban a jelenleg hálózati elosztási és jogi nehézségek miatt csak előkészítettünk az épületben.

Azonban a tervezett zöld homlokzatot, mint további előremutató megoldást a fejlesztő a piacon elérhető megfelelő, komplett megoldás hiányában elvetette.

A kényelmi és gazdaságossági elvárásokra való technológiai válaszok a tervezés során megszülettek, de ennél az épületnél már nem a passzívház technológia jelentette a fő kihívást. Már a tervezés elején komoly térszervezési, közlekedőtervezési kihívásokkal szembesültünk. A helyi előírásoknak megfelelő zárt sorú beépítés mellett igen nehéznek bizonyult úgy elhelyezni a lépcsőházat, hogy ne alakuljon ki sötét folyosószakasz az épületben. A problémát tovább nehezítette, hogy a 14 méteres traktusmélység mellett csak 45 fokban lehet hátsó szárnyat kialakítani, azonban ez meglehetősen zegzugos épületformákat eredményezett volna a maximális beépíthetőség és a zártsorúság követelményének teljesítése mellett. Az ebben a társasházi léptékben meglehetősen szokatlan egykarú lépcső és hosszanti folyosó kialakításának ötlete aránylag későn született meg, mivel a megfelelő természetes megvilágítási igényt is ki kellett elégíteni. A két igény kielégítését egy, az utcával párhuzamos folyosó és egykarú lépcső mellett két kisméretű belső udvarral tudtuk megvalósítani, kialakítva egy három traktusos rendszert mely megengedte a külső tömegformálásában egyszerű hasáb alakú épületforma kialakítását, kis felületnövekedés és költségnövekedés mellett.

Az általános szinti alaprajz előbb került megtervezésre, és ennek lett alárendelve a parkolószint alaprajza, ami komoly tervezési feladatot eredményezett mind gépészeti, mind építészeti oldalról. Kitöltőfalas épületszerkezeti modellt választva a földszintet függetleníteni tudtuk az emeletek alaprajzaitól. A pilléreket az autóparkolóknak megfelelően helyeztük el, ami a nyíláskiosztásban jelentős esztétikai problémákat okozott volna. Ezt a földszint tizenöt méteres nyílászáró sávjával tudtuk megoldani, a központi pillér hátrahúzásával és a garázskapu üvegfal minőségű megoldásával. Ez a gépház egyik falának padlóig futó üvegfalra való kiváltását is jelentette, ami gépészeti szempontból hozott létre kihívásokat, de a szokatlan látványgépház a beruházói, kivitelezői és a tervezői csapat szerint olyan marketingértékkel bír, hogy a többletköltségeket szinte önmagától értetődően indokolta. Az utcai oldal így kapott racionális, szimmetrikus lukarchitektúráját azonban a beruházók meg szerették volna törni, melyet hosszas keresgélés után különböző méretű ablaksávok és teraszok finom ritmusával oldottunk meg. A homlokzattervezés folyamatába bevontuk a potenciális későbbi lakói célközönséget reprezentáló fiatalokat is.

A hátsó homlokzat egységes lukarchitektúráját az emeleteken a teraszok ritmusos eltolásával oldottuk, itt azonban a játékosságnak már kisebb szerepet szántunk, mivel a hátsókertben lévő faállomány részben takarni fogja a homlokzatot.

A földszinti alaprajz megtervezésének további fontos szempontjai a szellősség és az átláthatóság voltak. A parkolószám igény miatt az épület alatt is helyeztünk el beállókat, amelyek mellett a gépészetnek, illetve egy kis irodahelyiségnek jutott elegendő hely. A mélygarázs alkalmazása helyett a földszinti parkolást a közlekedéshez használt rámpa területigénye is indokolta a várható alacsony kihasználtságon túl. Így a földszinten használt nyílászáró sávval az utcát és a kertet vizuálisan össze tudtuk nyitni, megidézve a reneszánsz olasz paloták udvaraiba betekintő kapukat. Ezt a hangulatot a parkolók fásításával és gyeprács alkalmazásával tudtuk erősíteni. 

A tetőtérben nem terveztünk be értékesíthető területet, mivel számos változat után az összehasonlítások azt mutatták, hogy a felmerülő építési többletköltség nem térült volna meg. Így a tető hajlásszögét a napelemek optimális dőlésszögének megfelelően terveztük meg, oly módon, hogy a bevilágító udvaroknál a tető a lehető legalacsonyabb legyen, elősegítve a természetes fény lejutását a lépcsőházba. A padlásteret így főképpen a légtechnikai elosztóhálózat foglalta el.

A belső térben a világos burkolatok és fehér falak volt a kiindulási alap, azért, hogy a belső terek tágas térérzetét és jó benapozottságát tovább erősítse. A bent használt bútorokat általában a könnyű szerelhetőség és a cserélhetőség jellemzi, erős, megosztó minták vagy színek használata nélkül. Reményeink szerint az épület profi technológiai megoldásokkal szolgálja ki a lakók igényét, mindenfajta feltűnő építészeti bravúr nélkül.

A fenti tervezési logikával hatékony, kényelmes, napfény által átjárt, tágas térérzetű, kis lakásokat tudtunk létrehozni, melyet a tapasztalatok szerint a lakók örömmel használnak. Reméljük még számos közös projektben lehet részünk profi beruházói csapattal, akiknek a nyitottsága és a minőségben való hite nélkül ez az épület nem jöhetett volna létre. Külön köszönet illeti a társtervezőket és kivitelezőket is, akik még tervezési kérdésekben is különösen hasznos tanácsaikkal javaslataikkal és megoldásaikkal nagyban hozzájárultak a projekt sikeréhez.