Nyolclakásos passzív társasház

Érdemes kiemelni, hogy miért volt fontos a gyors tervezés és építés beruházói szemszögből és ennek milyen következményei voltak az épület kialakítására. Már 2008 nyara után látható volt, hogy az energiahatékony, előremutató épületek könnyebben kiadhatók, vagy értékesíthetők maradnak a kibontakozó gazdasági válság idején. Emellett tapasztalható volt az elmúlt években az építőipari árak stagnálása. Erre alapozva, a beruházói elhatározás abból indult ki, hogy a következő években – ahogy a lakáspiac hitelállománya csökken és várhatóan emelkedni fog a kereslet – megugranak majd az építési költségek is, mivel a gyártók és a kivitelezők több évnyi elmaradt árnövekedést kénytelenek majd érvényesíteni a piacon.

Lényegében, ha olyan előremutató épületet hoz létre a beruházó ebben a piaci környezetben, ami öt-hat év múlva is egyenértékű egy új beruházással, akkor azt az értéknövekedést értékesítheti majd a piacon, amennyivel megnőnek az építési költségek az elkövetkezendő években. Mindemellett – a beruházók közötti elszámolás megkönnyítése miatt – közel azonos adottságú és méretű lakások kialakítása volt a cél.

A kérdés az volt, hogy tervezői szemmel nézve milyen elvárások lesznek majd néhány év múlva általában és az adott építési telek környezetében. Lehetett tudni, hogy tágabb értelemben egész Európában kiemelten fontos cél az energetikai biztonság és a hatékonyság. Nemes egyszerűséggel szólva, realisztikusan már elvárható volt egy új épülettől, hogy ne fogyasszon szinte semmi energiát fűtésre és meleg víz előállítására. Már akkor voltak német tartományok, ahol a passzívház-minőség volt az általános építési követelmény, ami Magyarországon is egyre fontosabb elvárás lett. Mivel évekkel később is versenyképes ingatlannal kívántunk rendelkezni, akkor passzívház-minőséget kellett terveznünk.

Természetesen számos további érv is szól a passzívház-minőség mellett, de itt a piaci megfontolást szeretném előtérbe helyezni. Az épület szűkebb környezetét figyelembe véve, főképp a belvárosba költöző fiatal egyetemisták és gyerek nélküli fiatal párok volt a fogyasztói célcsoport. Ennek megfelelően nappali – étkezőkonyhás, plusz egy hálószobás lakásokat alakítottunk ki, a konyha-étkező részhez közvetlenül kapcsolódó, nagyméretű teraszokkal. A nyolc lakásból négy esetben külön extra funkcióként még a hálószoba és a nappali-étkező konyha is egybenyitható, kitekintést nyújtva egyszerre két irányba: a hátsókertre és az utcára. Ezzel a lépéssel – társasházakhoz képest szokatlan módon – a hálószobák és a fürdőszobák ablakai nyílnak az utca felé. Ez a megoldás ennél a háznál azért szerencsés, mivel az egyetemi könyvtár parkosított oldalkertjére és a könyvtár ablaktalan, hátrahúzott oldalhomlokzatára néz az épület. A klasszikus háromfogatú elrendezés háromkarú lépcsőjével a lépcsőház is – a lakásbelsőkhöz hasonlóan – tágas, világos és átlátható. A tetőteret teljes értékű szintként alakítottuk ki, azonban az udvarra néző, álló ablakok miatt hátrahúzott oldalfalat terveztünk. A hátrahúzott fal jelentősen nagyobb terasz kialakítását teszi lehetővé, ami szinte azonos méretű, mint a lakás alapterülete, így mintegy kültéri nappaliként lehet használni jó időben. A középső lakások az első és a második emeleten is azonos elrendezésűek, teraszkapcsolatos nappali-étkező-konyhával, továbbá hálószobával és ablakos fürdőszobával rendelkeznek.

Érdemes megemlíteni a parkolók földszinti elhelyezését is, amit az indokol, hogy a lakások egyetemista bérlői többnyire nem használnak autót, így ezeket a tereket szinte csak kerékpártárolásra veszik igénybe, a beruházók pedig nem kívántak üzletet vagy irodát elhelyezni a földszinten. A mélygarázst a kis telekméret miatt csak jelentős költséggel, nehézkesen lehetett volna kialakítani, üzemeltetése további költségeket igényelt volna. További fontos érv volt a felszíni parkoló elhelyezés mellett, hogy a kis telekméret miatt csak íves, „feltekert” rámpával lett volna megoldható mélygarázslejáró.

A térszerkezeten kívül a burkolatok minősége és a várható design trendek szintén a fiatalos, praktikus felfogást képviselik, ami a letisztult formákban és az időtálló felületekben jelenik meg. Fontos volt az erős természetes bevilágítás is, ami azon túl, hogy energetikailag fontos, jó design elemként is alkalmazható, a külső és a belső tér minél jobb kapcsolatát erősítve. Természetesen a passzívház-kritérium miatt a nagy felületeken megjelenő árnyékolástechnika nem maradhatott el, amit szintén design elemként alkalmaztunk. A rendelkezésre álló lehetőségek közül a zsaluzia választását a kilátás és az árnyékolás egyidejű igénye, valamint a számítógép-monitorok csillogásmentes használhatósága indokolta. Bár kisebb súllyal, de megjelennek a felületek között az ablakkeretek, amelyeket a zsaluzia felületi anyagához igazítottunk az ezüstszínű alumíniumburkolattal. A korlátok és a fém tetőfedés ehhez hangolt szürke metál színezést kaptak az egységes megjelenés szándéka miatt.

A belső burkolatoknál természetes hatású anyagok alkalmazására törekedtünk. A greslap burkolatok nem ismétlődő kőszerű, illetve homogén aprószemcsés felületi megjelenésűek, földszínekkel, illetve bézs árnyalatokkal. A nappalikban és a konyhákban azonban már csak gyorsabban avuló anyagminőségeket lehetett használni a design megtartása mellett, a bérleményekben általában előforduló gyakoribb káresemények és az esetlegesen felmerülő javítások költségeinek minimalizálása miatt.

A fentiekben röviden ismertettem a beruházás térszerkezeti, gazdaságossági és felületképzésbeli vonzatait. Érdemes megemlíteni emellett a tűzvédelmi, akusztikai és a szigetelési követelményeket és az ezeknek megfelelő kialakítást, ami alapvető volt a szerkezetválasztás során. Ezeket az igényeket egységesen pórusbeton anyagú építőelem-rendszerrel teljesítettük. A nem éghető tulajdonság mellett megfelelő akusztikai megoldásokat és jó ár-érték arányú, hőszigetelt falszerkezetet tudtunk kialakítani, minimális dűbelezéssel. A lakáselválasztó falakban pedig kétrétegű falak kialakításával tudtunk kis tömegű, hanggátló szerkezeteket létrehozni. A kis tömeg a monolit vasbeton szerkezetnél az alulbordás kialakítás miatt fontos volt, ami valamelyest gyorsította a kivitelezést, valamint nagyvonalúbb és egyszerűbb térszerkesztést tett lehetővé. A fenti kritériumok mintegy szűrőként funkcionáltak a falszerkezet kívánt hőtechnikai teljesítményét elérő lehetséges rétegrendek között. Ez alapján a kitöltőfalas, monolit szerkezetre esett a választás, ahol a vasbeton lépcsőházat külön elemként – mintegy toronyként – leválasztottuk az épület többi részéről, a hanghidak elkerülése miatt.

A passzívház-kritériumokat kielégítő gépészeti rendszer koncepcióját német szakirodalom alapján dolgoztuk ki. A gépész tervező kezdetben annyira nem bízott a rendszer gazdaságos kialakíthatóságában, hogy a hagyományosnak tekinthető gázfűtéses megoldást javasolta, azonban a hűtési rendszer és a gázbekötés többletköltségei nyilvánvalóvá tették a koncepció helyességét, még a szellőztető rendszer és a talajszondák többletköltsége mellett is. Meg kell jegyezni azonban, hogy a gépészeti ráfordítások csak együtt vizsgálhatók az épületburok költségeivel – hiszen a gépészet csak a passzívház jóval kisebb fűtési igényeit tudja gazdaságosan kielégíteni –, mivel ennél az épületnél az energiaigényt inkább hűtési oldalról kritikus vizsgálni. Az egész épület fűtési energiaigénye méretezési állapotban, azaz télen -15 Celsius fokon – benapozási hőnyereség, illetve belső hőterhelés nélkül – kilenc kilowatt, ami lényegében egy-egy hajszárító bekapcsolásával lenne egyenértékű a nyolc lakásban. Az épület fűtését és használati melegvíz-ellátását egy tizenöt kilowattos talajszondás hőszivattyú, valamint a hozzá tartozó öt darab, száz méteres talajszonda látja el. Az öt talajszonda lehetővé teszi a passzív nyári hűtést, ami lényegében azt jelenti, hogy a 14 °C körülire lehűlt folyadék hűti az épületet mindössze egy keringető szivattyú segítségével, ami lényeges nyári villamosenergia-megtakarítást jelent. Érdemes megjegyezni, hogy az első téli tapasztalatok szerint egy 60 négyzetméter körüli lakás havi melegvíz-készítési és fűtési díja két-háromezer forint. A melegvíz-ellátás pedig úgynevezett frissvíz-állomásról van ellátva, ami minimálisra csökkenti a legionella baktérium megtelepedésének kockázatát a melegvíz-hálózatban. A talajszondákon és a hőszivattyún kívül fontos gépészeti elem a kilencven százalékos hatásfok felett működő, hőcserélős szellőztetőgép. Hangtechnikai és tűzvédelmi okok miatt minden lakás külön gépet kapott, amit a padlástérben helyeztünk el, így a fűtött téren belül már lényegesen kisebb hőszigetelés is elegendő a légtechnikai csövek körül, ami hasznosítható négyzetméterekben mérhető.

Általánosságban elmondható, hogy gazdaságosan felépíthető egy passzívház, azonban számos részlet gazdaságosságát együtt kell vizsgálni és a megfelelő részletekre kiemelten oda kell figyelni. Eközben fokozottan figyelni kell, hogy ne váljon túlságosan bonyolulttá az épületgépészeti és a szabályzó rendszer, a karbantartási problémák minimálisra csökkentése miatt. Az épület használata során a tapasztalatok abba az irányba mutatnak, hogy nagyobb épületeknél még egyszerűbb elérni a nulla energiafelhasználást a használati melegvíz és fűtés tekintetében. Az anyagok és a gépek adottak ahhoz, hogy gazdaságosan meg lehessen oldani ezt a célkitűzést. A jövőbeli épületekben már a szennyvízkibocsátás és a szerves hulladék minimalizálása a cél, gazdaságosan megvalósítható módon, ami már lakópark méretű egységeknél szintén megoldott. Fontosnak tartom, hogy mindezt nem csak gazdaságossági elvek alapján kell megítélni. Épületeinket úgy kell létrehoznunk, hogy ne csak négyzetmétereket építsünk, hanem életérzést és kellemes lakótereket is, amit akár ötven-hatvan év múltán is szívesen használnak tulajdonosaik és bérlőik.